1. A gazda szeme hizlalja a jószágot - akkor is, ha az a malac egy persely
Igen, igen, ez egy közmondás, de gondolj bele, mennyire igaz. Ha minden nap ott mocorog a tudatod hátuljában, hogy mivel hizlalni még a malacperselyt, és meg is valósítod ezek közül néhány ötleted, a malac hízni fog. Egy kis zsebpénz itt, egy extra túlóra ott, ha akármilyen apró lépésekkel is, de haladok minden nap egy kicsit, az sokkal eredményesebb, mintha csak hébe-hóba gondolkodtam volna rajta.
2. Takarékosnak lenni unalmas, kitartani baromi nehéz
Nos, igen, volt pár ilyen beszélgetésem idén, kívülről nézve tényleg baromi unalmas, hogy legtöbbször nem utaztam vagy valami izgalmas programon vettem részt, hanem csak simán olyan nemszeretem feladatokkal foglalkoztam, amiből lett valami pénz, de az egy olyan malacperselybe vándorol, aminek semmi közvetlen látszata... Unalmas. Nehéz. Igen, többször köszöntem meg magamban, hogy nincs most olyan helyzet a világban, hogy a Japán körutat érdemben tudjam tervezni, vagy elgondolkodjak, hogy átugorjunk pár napra Hollandiába. Mert hosszú távon az lesz kifizetődő, ha most az unalmas, nehéz dolgokat csinálom. Azonban a szórakozás budgetet aláhúznám még egyszer, mert az, hogy adtam magamnak egy kis mozgásteret, átlendített ezeken a pillanatokon.
3. A tér többet ér, mint a dolgok, amikkel megtöltjük
Nem közvetlen budgeting, de kapcsolódik hozzá. A folyamatos lomtalanítás és pakolászás során nekem a következő módszer vált be, de nagyon. Tedd magad elé a tárgyat, és tedd mellé az összeget, amit kapnál érte. Ha a pénzért nyúlsz, add el. Ha a pénz helyén egy akkora üres hely van, amit a tárgy elfoglal és te inkább azt nézegetnéd, tüntesd el a tárgyat. Ne gondoljátok, hogy hirtelen az üres falakat nézegetjük a lakásban, de igenis jobb az, ha egy sor könyv van a polcon és azok olyanok, amiket szívesen olvasol, vagy két nadrág van a szekrényben 10 helyett, de azokat legalább hordod.
Ugyanezt a módszert a boltban is lehet visszafelé alkalmazni, ami nekem szintén segített. Kell-e nekem ez a valami annyira, hogy kicseréljem a pénzre és a térre, amit elfoglal.
4. Bolhapiacozni külön (fő)állás
Akár online, akár offline csinálod, a dolgaid eladásával jó sok idő elmegy, és nem mindig lesz sikerélményed. Amit én megtanultam, hogy beárazom a saját időmet is, és igenis húzok egy határt, ami alatt nem foglalkozom a dolgok eladásával, találkák szervezésével, stb.
Erre a legjobb példa az volt, amikor megbeszéltem egy antikváriumos sráccal, hogy az előre összeírt listámból melyik könyvek érdeklik, és az összes kupacért mennyit adna. Igen, kevesebbet adott érte, mintha egyesével adtam volna el a könyveket. Cserébe az egész tranzakcióval kb annyit kellett foglalkoznom aktívan, amíg megírtam a listát, aztán váltottunk két emailt, és rászántam a fél órát, amíg átnézte a könyveket. Ha beárazom a saját időmet, 30 könyv eladására fordítottam összesen 2 órát. Ugyanez ha egyesével fel kellett volna tennem őket eladásra az könyvenként 10 perc, ha postával kérik, akkor 30-50 perc (attól függően mekkora a sor a postán), ha személyesen találkozni kell lehet hogy akár 1 óra is... 2 vs 30, szerintem nem volt rossz csere a saját időmért egy kicsit engedni az árból.
5. Olvasni jó, könyveket kerülgetni nem
Az előző gondolatot tovább fűzve: a meglévő könyveimet elkezdtem olvasni, és bizony elég sok könyvnél rájöttem, hogy bár nagyon jól szórakoztam rajtuk, valószínűleg soha többet nem fogom őket olvasni, viszont nem, nem akarom őket magammal vinni a következő költözéskor. Mivel gyakorlatilag letiltottam magam az új könyvek felhörcsögölésétől, elkezdtem átnézni a meglévőket, és meg kell mondjam idén szerintem sokkal többet olvastam, mint az elmúlt 5 évben.
A könyvespolc átnézését nem korlátoztam le a szépirodalomra, kiszanáltam rengeteg szakkönyvet, sőt, a szakácskönyveim újabb részének is búcsút intettem, mert egyszerűen már nem fontosak annyira, hogy áldozzak nekik a helyből.
6. Tervezéssel sokat lehet spórolni
A szakácskönyvekről már ejtettem szót, itt bejött a menütervezés is. A menütervezés pedig igenis magával hozza azt, hogy tudom mit kell venni, és tudatosan kényszerítettem magam arra, hogy pontosan azt vegyem ami a listán van. A jól tervezett étkezésekkel pedig meglepően kevés ment el ennivalóra.
7. Határok szabásával átgondoltabbá válnak a költekezések
Megtanultam, hogy ha tudom a bevásárlás elején, hogy mennyit költhetek el, akkor igenis nem cél nélkül fogok elindulni, hanem itthon előre kiszámolom, hogy nagyjából mit fogok venni és az mennyibe fog kerülni. Ez a háztartási költségek tervezésekor különösen nagy segítség volt.
Ugyanez igaz volt a ruhákra, cipőkre, szórakozásra is. Ha tudom, hogy 100 petákot kell beosztanom, kétszer átgondolom, hogy biztosan szükségem van-e arra a valamire, amit az adott pillanatban jó ötletnek tartok.
8. Folyamatos tanulás
Legyen az a budget, a minimalizálás, a lomtalanítás, az élet megszervezése, folyamatosan lehet tanulni valami újat. Nincs egy örök és mindig jó módszer, folyamatosan lehet fejleszteni és megújítani a szokásaimat és a nézeteimet, ez pedig közelebb visz a célokhoz.
9. Az álomból akkor lesz cél, amikor mögé teszünk egy megvalósítási tervet
Addig csak... lila füst :) Viszont mióta csináltam egy tervet a lakásalapra, és látom, hogy haladok vele... Azt hiszem 2-3 hónapig tartott, de most már teljesen magabiztos vagyok abban, hogy rajtam nem fog múlni a megvalósítás.
10. A motiváció csodás kezdőlökés, de az apró szokások tartják lendületben a tervet
Hétfőnként megcsinálni az utalást a saveup challengere. Fizetésnap elutalni a megtakarításokat. Elsején kibontani a lakáskassza üveget és szétosztani belőle a készpénzt a borítékokba. Beledobálni a zsebpénzt a lakáskassza üvegbe. Ha utalással fizettek valamiért, automatikusan utalni tovább a malacba. Esténként leülni és beírni a napi költéseket az excelbe.
Ezek az apró szokások tartják fenn a lendületemet, nem a motiváció. Ez egy hosszútávú dolog, jó eséllyel örökké tart, tisztán motivációból csinálni képtelenség, szokásokat kellett építsek, hogy biztos alapokon álljak.
