2021 November - Ezt sikerült

 

Az utolsó előtti hónapot is lezártuk az évben, és be kell valljam, hogy most szenvedtem a legjobban financiálisan. Nem arról van szó, hogy gond lenne, viszont az, hogy az áramszolgáltatónak válogatott kínzásokat kívántam, nem kifejezése annak, hogy mit éltem át, amikor kijött az éves elszámolás. 

Szerencsére nem jött ez sem váratlanul, mert tavaly ugyanez volt a gond, és év elején úgy tűnt, sikerült megoldani, de aztán szépen lassan visszakúsztunk oda, hogy az átalányszámításnál gyakorlatilag fele annyit kértek el, mint kellett volna. Tudom, tudom, váltsunk diktálásra, próbáltuk, nem sikerült. Reménykedünk, hogy az új lakásunkban ezzel nem lesz gond.

Apropó, új lakás: november 10-én végre megkaptuk a banktól a hivatalos ajánlatot a hitelhez. Nem is mi lennénk, ha nem lett volna egy kis kavarás az értékbecslés körül, de ezen a ponton már úgy voltunk, hogy csak hagyjuk magunkat sodorni az árral, mert az összes agyf*szom elfogyott erre az évtizedre... Aztán szerencsére már a hónap végére szerződéstervezetet is kaptunk, és hacsak megint nem jön közbe valami, decemberben alá is írjuk a szerződést.

Nem azt mondom, hogy sokáig tartott az egész mizéria - onnan, hogy elkezdtünk lakást nézni, odáig, hogy megkaptuk a szerződéstervezetet a hitelhez, és a kulcsokról még ne is beszéljünk-, csak egy apró adalék, hogy a lány, aki a hitelünket intézte, közben terhes lett, férjhez ment, és meg is született a gyereke :D

Azt már mondtam, hogy okozott a hónap egy erős financiális nyomást, így az kajapénzt is nagyon szorosan igyekeztem fogni, már amennyire a rohanó infláció mellett ez lehetséges. Azt kell mondjam, hogy ebben a hónapban nagyon büszke voltam magamra, de ehhez a sikerhez az is kellett, hogy már tényleg annyira közel van a költözés, hogy tényleg csak azt vettem meg ebben a hónapban, ami el is fogyott.

A költözés után ezt a részt is át kell gondoljam, és meg kell beszéljük, mert hogy mikor lesz rendes konyhánk, az egyelőre még sok mindennek a függvénye és egy óriási rejtély :) Ugyanide 1 darab főzőlapon, szendvicssütőben és airfryerben elkészíthető receptek jöhetnek.

 

"Félútig eltolnád?" - A facebook marketplace csodája

 

A fenti nyitó mondat nem saját, de valóban elhangzott. Amíg a legjobb barátnőm itthon lakott, rendszeresen ajánlottunk fel ingyenesen dolgokat - akkor még csoportokban -, amire már nem volt szükségünk, hát ott is voltak csodák. Neki azt tette be a kaput, amikor költözés előtt mindennek próbált gazdát találni, amit nem akartak magukkal vinni, de kidobni nem volt szíve, így egy irodai széknek is. A delikvens ráírt, közölte, hogy megnézte hova kéne jönni majd próbálta meggyőzni a barátnőmet, hogy ugyan, tolja már el a széket neki félútig ... úgy 2 kmre... Hát izé, maradjunk annyiban, hogy azt a széket még évekig használtam utána én.

Ez az én rant-posztom ebben a témában, légyszíves ne puffogjatok rajta, én sem teszem, csak jókat röhögök, igaz, néha már kínomban :) Kommentben jöhetnek a saját kedvenc típusok :)

"Ez megvan még?" 

Szia, igen. Na itt vége is van a beszélgetésnek tízből úgy ötször. Nekem erős a gyanúm, hogy erre pont ennyiszer szoktak véletlenül rányomni böngészés közben, ezért tűnnek el mint szürke szamár.

"Hol van? Postázod? Mekkora? Mennyibe kerül? Mi ez?"

Érkezik a kérdés egy "Csakis személyes átvétel:Makkosszentjuliska, Kossuth utca 10, hétköznap 10-18, 140 cm-es kristály kertitörpe 20000 Ft" hirdetésre - természetesen bármi, ami nincs leírva a hirdetésben, az jogos kérdés, de mondjuk egy ilyennél ne mááááár :)

"Lefotóznád szemből? Alulról? Oldalról 12 fokos szögben? Fehér márványon kecskeszarvára tűzve az esti hold fényénél?"

Majd ezek után egy büdös szó nélkül eltűnik... Ne értsetek félre, nem azzal van a gond, ha valaki képet kér, nyilván tudni szeretné, hogy tényleg nálad van-e amit árulsz vagy megnézné közelebbről, amit egy messzi képen nem lát. Ez tök rendben van. Az is rendben van, ha azt mondja, hogy köszi, de nem kérem. De az eléggé bunkó dolog, amikor túráztatod az eladót egy órát majd annyit se mondasz, hogy nem kérem.

"Juj az nagyon messze van... elhoznád a ... ig?"

Ki van írva hol lehet átvenni, te tudod hol laksz, gondolom nem tolták éjszaka arrébb a házadat a manók 30 km-rel. Persze, egy drágább dolognál megkérdezheted, hogy nem jár-e valami központibb helyen az ember, nekem is van olyan, hogy a hektikus irodába járás vagy egyéb dolgok miatt megyek a belvárosba. De ha ki van írva, hogy személyes átvétel Nyíregyháza, ne kezd el alkudozni, hogy vigye el az ember a 100 forintos kis valamit Pécsre. Ha nem tudod megoldani, akkor kérd postán, vagy ne kérd.

"De nekem az két óra..."

Nekem is az ellenkező irány. Volt, aki annyira erősködött, hogy vigyem neki ki valahova, hogy megmondtam, hogy rendben, 1650 Ft a BKV napijegy, az még rájön szállítási díjként, aztán persze eltűnt.

A sose jövős

Neki tutibiztos kell, el ne adjam, jön... Aztán sose ér ide. Őszintén szólva miattuk szoktam le arról, hogy bárhova elvigyek bármit. Én annyiban engedékeny vagyok, hogy azért egy tömegközlekedési csomópontot szoktam mondani, ami nekem kb. 10-15 perc séta, de mit ne mondjak, az is baromi kellemetlen tud lenni, amikor mondjuk hideg van, meleg van, esik, akármi.

"Feléből mennyit engedsz?"

Értelmes keretek között nem vagyok ellene az alkudozásnak, de azért bakker, pofátlanok ne legyünk már. 

"Megyek 10 körül, majd hívlak, ha odaértem"

Ennek a fehér holló változata, aki 9:50-10:10 között tényleg ide is ér, miattuk csinálom még ezt egyáltalán. A többi általában vagy a sose jövős, vagy az, akit nem érsz el, de délben felhív, hogy na, megjöttem...

"... dehát már nekem ígérted, hogyhogy eladtad???"

Igen, neked ígértem. Két hete. Azóta nem reagálsz, ha kereslek. Akkor is írtam, amikor tegnap rámírtak, hogy elvinnék. Arra se válaszoltál. Most, hogy eladottra van állítva, puffogsz. 

"Nem kell, amit árulsz, csak teccesz"

Ez a full creepy, szerencsére még csak egyszer futottam bele. 

"Most nem tudok utalni, meg nincs is bankszámlám, de felrakod nekem utánvéttel, becsszó kiváltom"

Aha, vagy nem és fizethetek a 100 forintos kis valamiért egy vagyont én, mert visszajön. Külön kategória, aki az ingyenesen hirdetett, kizárólag személyesen átvehető valamiket akarja utánvétesen postáztatni Makkosszentjuliskaalsóra...

Záró gondolatnak ehhez az utolsóhoz. Az információs csoport tele van ilyen átvágásokkal mindkét oldalról - előre utálás után nem küld a másik semmit vagy utánvéttel kéri és nem veszi át, vagy utánvéttel küldi és egy féltégla van a csomagban, stb stb -, de őszintén, a storyk fele olyan, hogy már messziről bűzlik, és egy óra gondolkodással el lehetne jutni oda, hogy hm, itt valami nem stimmel.

Én például még előre utalással is jártam úgy, hogy foxon visszajött csomag és fizethettem érte, hogy visszakapjam. Itt mondjuk a vevő jófej volt, és találtunk mindkettőnknek jó megoldást, de ha teszem azt eltűnik és mondjuk egy párszáz forintos valamiről van szó, akkor gyorsan mínuszban találhatod magad még így is. 

Volt már olyan, aki mondta, hogy nem utal soha előre, hiába ajánlottam fel neki, hogy küldök képeket a nevével és a mai dátummal a könyv mellett, amit venni akart, felcsapom a neki tetsző oldalt, stb (volt hasonló, akinek ez elég volt ahhoz, hogy bízzon bennem), videóhívást is indítottam volna, sőt, azt is felajánlottam, hogy a postaköltséget utalja el előre (odavissza), és csak a különbséget kellett volna kifizetnie az automatában, de neki ez sem volt jó. Egy városban laktunk, mondtam, hogy átveheti személyesen is, ezt sem akarta, így elköszöntem. Néha csak el kell az ilyesmit engedni. 

Remélem nem vettem el a kedveteket totál az online piacozástól, mert igenis tök jó, amikor valakivel összehoz a sors, aki pont annak örül, amit te árulsz, vagy ha találsz egy tárgyat valakinél, amire pont szükséged van, csak készítsd fel magad rá, hogy rengeteg felesleges kört fogsz futni (néha szó szerint) a hasznos találkozások mellett.