Kávét, teát elő, tedd fel a lábad, hosszú lesz.
A saját lakáson dolgozás már egy ideje napirenden volt, habár egy ideje nagy erőkkel dolgozom rajta, mindig azt érzem, hogy a családtámogatási rendszer mindig egy évvel arrébb rúgja előlem a célt. A covid járvány okozta bezártság nálunk pozitívan csapódott le, mert teljes gőzzel tudtunk az önerőnk építésére koncentrálni.
Amikor végre úgy éreztük, hogy megvan a bűvös összeg, elkezdtünk nézelődni. Az optimista elgondolásunk az volt, hogy heti 2-3-4 lakást megnézünk és egyszercsak megtaláljuk álmaink lakását. Ebből annyi lett, hogy sírás kerülgetett az első hónap végén, hogy az összes létező lakást felhívtam már, amit kiadott a kereső, de még egynél sem jutottunk oda, hogy megnézzük.
A teljesség igénye nélkül a "kedvencek":
- 3 hétig kergetett ingatlanos, aki folyamatosan mondta, hogy persze, beszél a tulajjal, hogy mikor mehetünk megnézni a lakást, majd a 3. hét végén közölte, hogy ja, amúgy eladták
- n+1 db lakás, ami már pont nincs meg, de tudna mutatni 3 kerülettel arrébb 10 millióval drágábban
- épp laknak a lakásban, szóval nem tudja megmutatni, de majd visszahív (azóta is...)
- már majdnem megbeszéltük, amikor kiderült, hogy ja, amúgy nem lakás a besorolás, szóval a hitelt nem tudjuk elintézni (sehol nem volt megemlítve a hirdetésben)
- x pénzért áruljuk a lakást, x-100ezer forint hitel van rajta, szóval készpénzes vevőt várnak (szintén sehol nincs megemlítve)
- találkozó megbeszélve egy héttel későbbre (műszakos meló..), aznap felhívom, hogy akkor miről is ismerjük meg egymást, nos, ó bocsi, ő nem gondolta, hogy még érdekel minket, reggel eladta
Megjegyzem, valószínűleg nagyon erős szűrőkkel dolgoztam a hirdetésnézegetésnél és a telefonálgatásnál, szóval feleslegesen nem is mentünk volna el olyan lakást megnézni, amire amúgy nem akartunk volna árajánlatot tenni.
Végül két lakást néztünk meg. Az első egy banki tulajdon volt. Nem banki visszavett, hanem életjáradékért cserébe kapta meg a bank, 3 éve nem lakták, ez látszott is rajta. A saját ingatlanosuk árulta, iszonyat nehézkes volt a kommunikáció velük, megrágtuk, tettünk egy ajánlatot a lakásra annyiért, amennyit kértek, majd egy hónapig ültek az ajánlattételi óvadékon és közölték, hogy sorry, nem. Az ingatlanos azóta is keres egy másik lakással.
A második lakással nagyobb szerencsénk volt, ott a tulaj és az ingatlanos nagyon aranyos volt, készségesen végigmutogattak mindent, aludtunk rá egyet és tettünk ajánlatot, amit szerencsére még aznap el is fogadott a tulaj.
Csodás és alapos ügyvédünk megdolgozott a tulajdonlappal és talált rajta olyat, ami több hónapra megakasztotta a folyamatot, de szerencsére a tulajnak érdeke volt, hogy ezen túl legyen - másnak sem tudta volna eladni így -, nekünk pedig ez a pár hónap csúszás végülis belefért, mert a lakáson azért van mit felújítani, és minden hónappal kicsit többet tudunk tömni a felújítós malacba.
A csúszás mondhatni még nekünk is dolgozott, mert volt egy lakáscélú megtakarítása a páromnak, aminek így a feltörési idejét legalább nem kellett tűkön ülve várnunk, ugyanis mire kifizetésre kerülhetett a sor, addigra bőven túl voltunk ezen.
Itt jött egy újabb adag ideges várakozás arra, hogy a földhivatal pucolja le a tulajdonlapot, mert a bank kötötte az ebet a karóhoz, hogy addig rá se szagolnak a papírjainkra, amíg ez nincs meg - nyilván nem azért, mert közben kb havonta emeltek az alapkamaton... ja, de.
Amikor ezzel is megvoltunk, beadtuk a papírok egy részét újra - munkáltatói és bankszámla kivonatok -, aztán jött az értékbecslő, aminek a folyamata út közben megváltozott, úgyhogy ott is volt egy kis kavarás. Az eredeti rendszer szerint ugyanis mi a banknak kifizettük az értékbecslést, de közben változtattak a folyamaton és közvetlenül az értékbecslőnek kellett fizetni, és ezen volt egy kis fejvakarás a bankban, hogy mi legyen. A story vége az lett, hogy én kifizettem az értékbecslőt, aztán a bank visszautalta, amit eredetileg utaltam nekik. Miután megvolt az értékbecslés, kb 1 hét alatt meg is kaptuk a szerződéstervezetet, és a törvényileg előírt 3 nap után meg is ejtettük az időpont egyeztetést.
Utána irány a közjegyző, aki okiratba foglalta, és mivel a támogatott hiteleken van felső határ, hogy mennyit kérhetnek ezért, a miénk kb 3x annyiba került... De lényeg a lényeg, itt még egy kis banki szöszmötölés, földhivatali móka, és már ki is utalták a pénzt a tulajdonosnak.
Birtokba vételkor nyitottunk egy pezsgőt, az ügyvédünk beadta a papírokat a földhivatalba, ahol természetesen, mivel év vége volt, betették egy fiókba, majd mindenki elment mézeskalácsot sütni, így január közepén kaptunk csak tulajdonjog bejegyző határozatot.
Ezzel párhuzamosan elkezdtem intézni a közmű átírásokat, közös képviseleti ügyintézést. Van, ami nagyon simán ment, van amin az ügyintéző szerint 60 napot fognak ülni, viszont mindent el tudtam intézni interneten és telefonon.
Az utolsó utáni lépés még hátra van - de gondolom nem várat sokat magára... -, hogy a NAV kiküldje a papírokat az illetékről ( 4%), és miután azt is befizettük, végre hivatalosan is a miénk a lakás.
Már csak a felújítás van hátra... de az egy másik bejegyzés témája lesz.
