Nehezen fogadja be az agyam, hogy már az év 8. hónapján is túl vagyunk. Egyrészt azt érzem, hogy a kitűzött céljaink felé nagyon nehezen tudunk haladni, másrészt viszont már az év jó része eltelt, vége a nyárnak, kezdődik az ősz. Valahol ijesztő, nyomasztó, másrészt viszont arról győztem meg magam, hogy bármilyen nehezen is haladunk, de haladunk, és sokkal jobb ez így, mintha most azon kellene törnünk a fejünket, hogy miből fizetjük ki az ablakokat és az ajtót - a többi cuccról nem is beszélve...
Augusztus nagy részében voltak vendégeink is - megjegyzem VÉGRE -, de a kajakeretben így is sikerült benne maradni, ami csodálatos dolog.
Mi a nyaralást helyben intéztük, voltunk fürdőben, múzeumban, ettünk finomakat, sétáltunk nagyokat, szóval gyakorlatilag minden olyasmit csináltunk, amit máskor is szoktunk, csak egy másik ország másik városában, és kivételesen a szépkártya popóját verdestük lelkesen, így szépen beleillett költségvetésbe a fagyipénzzel kiegészítve.
Lakásfronton hozott változást augusztus vége: aláírtuk a szerződést és elutalgattuk kb az összes félretett pénzünket. Nem teljesen így terveztük, de az idő annyira szorított, hogy muszáj volt "áthidalni" az időt, amíg a lakáskassza fizet azzal, hogy hozzá nyúltam a vésztartalékokhoz. Most ismételten csak várunk, de ezúttal egy rövidebb időszakot, mert már "csak" a papírmunka és a banki hitel van hátra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése