Ez most az úgynevezett seggberúgós poszt, amiben arról írok, hogy mi történik, ha valami nem a terv szerint megy. Elmondom: az égvilágon semmi. De tényleg. Egy kis bukkanótól még nem fog borulni a terved, maximum nem jutsz olyan gyorsan és egyenesen előre a célod felé. Lehet, hogy lépsz egyet hátra. Vagy kettőt. De ha folytatod az előre lépkedést, akkor utoléred magad. Ha nem folytatod, akkor nem mész előre semmit.
Értitek mire akarok kilyukadni?
Ha egy héten nem sikerül félretenni azt, amit meghatároztál, mert mondjuk hirtelen, nem is tudom, kitört egy világjárvány és azt érezted biztonságosnak, ha felvásárolsz olyasmit, amit elhasználsz amúgy is mi történik? Semmi. Majd legközelebb nem költöd el azt a pénzt, félre teszed egy hét múlva.
Hogy kezeljük a bukkanókat, hogy ne legyen belőlük buktató?
Ismerd fel, ismerd el, lépj tovább
Amikor a gyerek járni tanul és elesik, mi történik? Feláll és tovább megy. Ennyi. Nem sikerült félretenni a hónapra előírt mennyiségű petákot? Az első kérdés amit kel kell tenned magadnak, hogy miért történt ez? Nem hibáztatás és önostorozás a cél, hanem a tanulás. Lehet hogy nem volt okos a célod és egy kicsit reszelni kell rajta? Történt valami váratlan? Nem terveztél jól? Gondold át, raktározd el az információt, alakítsd hozzá a terved, ha kell, és lépj tovább.
De mindig ugyanazon bukok el...
Ha minden hónapban ugyanaz jön elő, az nem véletlen, hanem tervezhető. Hogy a saját példámnál maradjak, nálam pl minden hónapban túlszaladt az élelmiszerre szánt költség. Hogy miért? Mert valószínűleg elszámoltam. Ez van. Igazítani kellett. Jött egy nem várt kiadás, mert megfeledkeztem róla? Beterveztem. Volt olyan boríték, ami iszonyatosra hízott, mert nem használtam el? Igazítottam rajta.
Ne add fel, de tarthatsz szünetet
Vagy azt is mondhatnám, hogy legyél magaddal megengedőbb egy bizonyos pontig. Én magamon úgy vettem észre, hogy sokkal könnyebben ez a takarékoskodás úgy, hogy nem kérdőjelezek meg mindent vasszigorral. Szeretnél egy kávét vagy egy sütit a barátaiddal? Nyugodtan. Határozz meg egy összegkeretet, amit lelkifurka nélkül elkölthetsz magadra, ez túl fog lendíteni azokon a napokon, amikor a pöttyös mamuszkád tele a takarékoskodással. Csak ésszel csináld. Lehet, hogy a havi 1 kávézás a barátnőddel nem visz közelebb a lakásodhoz, de elviselhetőbb lesz az odaút.
Egy cikkben olvastam valahol, és úgy vettem észre, hogy az én életemre nagyon igaz, hogy az apró, de reális szokások tartják életben a nagy változást, nem az, ha extremitásokkal égetjük ki magunkat. Főleg egy ilyen projekt, mint a lakásra gyűjtés, nagyon hosszú távra szól, úgy érdemes berendezkedni rá, hogy még 2-3 év múlva is legyen hozzá kedved, és ne azt érezd, hogy az egész csak egy púp a hátadra és mindenből kimaradsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése